Élményeink

Nekünk kettőnknek egy extra kihívást is jelentett ez az út, hiszen korábban csak az iskola folyosójáról ismertük egymást, a felkészítésen beszélgetünk először, odakint pedig nemcsak egy párban dolgoztunk a hotelben, hanem 18 m²-en kellett együtt laknunk, így lényegében vadidegenként szinte a nap 24 óráját összezárva töltöttük. De rendkívül hamar megismertük és megszoktuk egymást, ezért nagyon jól telt el a közös életünk. Igaz, tényleg nagyon kis helyen laktunk, de abban minden megvolt, ami erre az egy hónapra kellett, olyan volt, mint egy lakás, csak kis változatban.

Az első számú megpróbáltatást az jelentette, hogy ellássuk magunkat: nap mint nap vásárolni, főzni, mosni kellett, és bizony a csapatnak egy kis időbe telt, amíg ezt megszoktuk. Persze, a napi munkába járás sem jelentett kisebb erőpróbát, és bizony a vártnál nehezebbnek bizonyult, hogy megértessük magunkat angolul. Mindenki úgy képzeli, hogy az északi országok lakói egytől egyig kiválóan beszélne angolul, de ezzel azért voltak gondok, hiszen például a szállodánkban két ember kivételével mindenki külföldi volt. Jordán, orosz, arab, lengyel, akik örülnek, ha svédül megértetik magukat, nemhogy még az angollal is bajlódjanak. Reggelente is egy afrikai és egy dél-amerikai lánnyal dolgoztunk, volt, hogy más nyelven próbálkoztunk a beszélgetéssel, olykor segítségül hívtuk a „világnyelvet", a mutogatás is. Tényleg élmény volt, hogy szorult helyzetben is leleményesen feltaláltuk magunkat.

A szállodánk a város szívében található, 17. századi udvarház volt, amely megőrizte eredeti formáját, nagyon szép belső udvara van, rózsabokrokkal, kis asztalokkal, ahová a vendégek bármikor kiülhetnek olvasni, kávét inni. Az épület 3-emeletes, a szobák berendezettsége szintenként változik: alul vannak a lakosztályok, a legtetején pedig a diákszobák, a minőségük ugyanolyan, csak a nagyságuk eltérő. Reggeli minden szállóvendégnek jár, és a mi feladatunk az volt, hogy ennek a lebonyolításában segítsünk. Tálakat készítettünk a büféreggelihez, kávét főztünk, süteményt sütöttünk. A munkát 6.30-kor kezdtük a szállodától kapott egyenruhában, egy nevünk egy kitűzőn díszelgett a mellünkön. A konyhában sok higiéniai szabály van, de miután ezeket elmagyarázták nekünk, szinte teljesen ránk bízták a konyha ellátását. A vendégek nagyon közvetlenek voltak, sokszor beszélgettek velünk, és megköszönték a munkánkat, a finnek egyenesen rokonként bántak velünk. Az emberek kedvességének sok szép élményt köszönhetünk.

Szerencsénk volt, mert az ott-tartózkodásunk idejére esett Svédország egyik legnagyobb ünnepe, a Szent Iván nap, amely náluk országos ünnep (mi is szabadnapot kaptunk!). Arról nevezetes, hogy ez az év legvilágosabb napja. Ilyenkor a családok kivonulnak a Skanzenba, egész nap a fűben ülnek, virágból hajfonatot készítenek maguknak, piknikeznek, játszanak ebben a legnagyobb szabadtéri múzeumban, amely tájegységenként bemutatja a svéd házakat, szokásokat és állatokat is. Emlékezetesen napot töltöttünk el a rengeteg helybeli család társaságában, szinte gyereknapi hangulat uralkodott.

Szabadidőnkben szívesen jártuk a várost, a parkokat, azok közül is a Rosendal volt a kedvencünk, amely a Skansen szomszédságában egy hatalmas területen, egy gyönyörű tó mellett fekszik. Saját botanikus kertje is van, ahol a helyben termesztett zöldségekből főz az ottani étterem. Kihagyhatatlan program! Törzsvendégek lettünk egy fagyizóban, ahol az előttünk sütött tölcsérekbe kerültek bele a hatalmas és finom gombócok.

Jártunk Finnországban is, mert volt egy egész napos programunk, amikor óceánjáróval elhajóztunk az első finn szigetig, majd a visszaúton egy fergeteges vacsorára láttak vendégül minden utast. Ez is felejthetetlen volt.

Az egy hónap alatt nagyon sok mindent megtudtunk egy idegen országról és önmagunkról is, és ráadásul egymásban igaz barátot találtunk!

Beszámoló a nyári gyakorlatunkról

Mi a négy hetes szállodai gyakorlatunkat a Scandic Alvik nevű szállodában töltöttük. A hotel közvetlen szomszédságában egy üzleti negyed található és a Bromma Airport mindössze 10 percnyi kocsiútra van. Számos lehetőség áll a vendégek rendelkezésére, mint például az edzőterem, ami mindenki számára nyitva áll, a szauna, ahol kipihenhetik a nap fáradalmait, a bár, ahol csodás koktélokat lehet fogyasztani a segítőkész személyzet közreműködésével és az étterem, ahol a mesterszakácsok által készített fantasztikus svéd ízeket élvezhetjük.

A négy hét során a legtöbb időnket az étteremben töltöttük. A fő feladatunk a reggelinél az asztalok és a büfék rendben tartása volt, ami az elején kicsit nehézkesen indult, de a végén már igazi profik voltunk benne. Az első napunkon sok dolog furcsa volt számunkra, elsősorban a szálloda környezetvédelmi stratégiája, amit nekünk is meg kellett szoknunk, nagy hangsúlyt fektetnek a hulladék szelektív gyűjtésére a környezetbarát folyadékok használatára, a sok szállodában való pazarlás kiküszöbölésére. A hulladékok számára egy külön helységet alakítottak ki, ahol több szoba és konténer található. A szerves hulladékokat egy külön hűtött helyen tárolják, a szagok elkerülése végett. Az elhasznált karton dobozokat egy speciális géppel préselik össze, ami lehetővé teszi a helymegtakarítást. A fő hulladékgyűjtő teremben minimum 20 konténer található és minden egyes hulladéknak külön helye van. A hulladék szelektív gyűjtésének betartása nagyon szigorú és mindenkinek részt kell vennie benne, hogy megtanulja, hogy milyen fontos a környezetvédelem. A magyarországi szállodákkal ellentétben a személyzettel való bánás és a rendelkezésükre álló pihenő helységek színvonala is elég magas. Egy nap a hét órás munka során mindenkinek jár egy fél órás reggeli és ebéd szünet és mindemellett, ha valaki nagyon kimerül a fárasztó munka során, számos szünetet vehet igénybe.

Furcsa volt számunkra az alkalmazottak közvetlen viszonya a főnökükkel és egymással is, mi is mintha egy nagy család részévé válhattunk volna. A munka nekünk nem szenvedés volt, hanem egy mindennapos jó program, öröm volt bejárni, jól éreztük magunkat a csodás hangulat miatt és mert nagy figyelmet fordítottak a „betanításunkra" és arra, hogy mindenünk meglegyen, ami szükséges és ne rosszkedvűen kelljen a munkába mennünk minden nap. Az éttermi részben minden dolgozó több nyelven folyékonyan beszél, így mi is könnyen tudtunk kommunikálni, főleg angolul, de akár olaszul és franciául is. A gyerek centrikusság is feltűnő a Scandic hotelek életében, egy külön éttermi rész és játszósarok áll a gyerekek rendelkezésére, és hogy még barátságosabb legyen a légkör minden nap valaki egy Sigge jelmezbe bújik, ami a szálloda jelképe, hogy szórakoztassa az étteremben levő gyerekeket. A játszósarokban is nagy figyelem övezi a környezetvédelmet, már kis korban próbálják a gyerekeknek megtanítani a megfelelő hozzáállást kicsiknek szóló könyvek segítségével és játékos feladatokkal. A reggeli ideje alatt mindig egy agressziótól mentes rajzfilmet vetítenek, hogy ezzel is szórakoztassák a kicsiket.

Az étterem különlegessége volt, legalábbis számunkra, hogy külön allergiás rész van kialakítva laktóz- és glutén érzékenyek és vegetáriánusok számára, hogy ők se szenvedjenek hiányt semmiben. Igaz a többi étel minőségére is nagy hangsúlyt fektetnek, szinte egyáltalán nem találtunk „mű" ételeket, minden a legjobb főként bio alapanyagokból készül. A reggeli befejeztével az ételek elpakolása is érdekes volt számunkra, hogy elkerüljék a pazarlást a friss ételeket összeönti az aznapi maradékkal (ami kiváló minőségű), ahelyett, hogy a kukába öntenék őket, mint ahogy azt itthon láttuk. Az étteremben való munkánk során rengeteg hasznos dolgot tanultunk, amit reméljük, hogy hasznosítani tudunk az elkövetkezendő éveink során és jó lenne, ha ezt Magyarországon is terjeszteni tudnánk.

Az utolsó két napunkat a Housekeeping részlegen töltöttük supervisor munkakörben. Itt már problémát okozott a kommunikáció, mert a betanítónk csak svédül, arabul és franciául beszélt, így elő kellett venni a francia tudásunkat is. A fő feladatunk a minibárok ellenőrzése és utántöltése volt, majd pedig a szobák pótágyakkal való felszerelése.

A munkánk során a legszembetűnőbb különbség a magyar hotelekkel ellentétben a különböző betegségek miatt nehezebb életet élő tolószékes és vak emberek részére kialakított külön szobák voltak, amelyek még tágasabbak és hatalmas fürdőszobával rendelkező lakosztályok voltak. Emellett ezek az emberek a liftben is segítségre találnak, mivel a számok Braille-írással is fel vannak tüntetve és a szinteket és azok lehetőségeit hangosan bemondja egy hang. A tágas és egybenyitható szobák és a legkisebbek számára kérhető rácsos ágyak még nagyobb kényelmet biztosítanak nagycsaládosok számára. A biztonság érdekében a liftet csak a szobakártyák segítségével lehet használni, hogy illetéktelenek ne juthassanak a szobák közelébe. A szobalányok munkaritmusa is eltér a magyar hotelekben tapasztalttól. Nem kutyafuttában kell végezni a munkájukat, hanem normális tempóban és minden órában van egy öt perces átmozgató torna, ami felfrissíti őket és hatékonyabb munkát eredményez.

Itt is sok új és megdöbbentő dolgot tapasztaltunk, reméljük, hogy hamarosan Magyarországon is ilyenfajta munkaritmus fogja felcserélni a mostanit.

Nagy öröm volt számunkra, hogy itt Stockholmban tölthettük ezt a rettentő hasznos nyári gyakorlatot, mert maga a város is csodálatos. A tanárnők közreműködésével rengeteg programban volt részünk, amik egy életre szólóak és itt a szállásunkon is az eddig nem annyira ismert osztálytársakkal is baráti viszonyba kerültünk az együttélés során. Reméljük még visszatérhetünk ide, talán jövő nyáron egy nyári gyakorlatra...

A legnehezebb napunk - Csalimese

naplórészlet

A mai nap ismét négykor keltünk és sietnünk kellett, hogy fél 5-re beérjünk dolgozni. Ma is, mint szinte minden nap mi voltunk sorosak, hogy 7-ig rendbe rakjuk az éttermet, kipakoljuk a reggelit aztán megfőzzük az ebédet. A főnök ma is lejött és leszidott minket, hogy rosszul dolgozunk, de ezen meg se lepődtünk, már megszoktuk. A kollégáink nyolckor megérkeztek és megint azzal a lenéző szemmel néztek ránk. Soha nem szól hozzánk senki, mert nem tudunk svédül, biztos ki is beszélnek minket. A reggeli után ismét mindent ki kellett takarítanunk és a kukákból szét kellett válogatnunk az összes szemetet. És mivel ez az utolsó napunk is egyben, déltől este 6-ig átküldtek minket HK-ra, ahol eddig még nem voltunk és senki nem beszél angolul. Itt a HK-n 50 szobát kellett kitakarítanunk, hogy a következő vendégek beköltözhessenek, akik lent vártak a lobby-ban. Amikor leértünk, nagyon fáradtak voltunk, de itt is mindenki lenézett minket, mert a szobák késve lettek kész és azután még fel kellett vinni az összes csomagot a szobáikba. A munkával kb. 10-re végeztünk és így fél 11-re haza is értünk, tehát ebből a tekintetből még jó is volt, mert egyébként éjfélre szoktunk hazaérni. Amikor hazaértünk a házunknak betörték az ablakát és kiraboltak minket az angol szomszédék, Desmondék, de ezt már megszoktuk. Remélem már nem vár ránk semmi, holnap nincs munka és ezért rendbe rakhatjuk a házat. Most már alszunk, mert egy kicsit elfáradtunk és holnap új nap vár ránk.

Hát ez lett volna a legnehezebb napunk, de nekünk volt a legjobb szállodánk, úgyhogy ilyen nem fordult elő, imádtunk ott lenni, nem volt legnehezebb napunk. Talán az elválás.

Gröna Lund

Stockholm 100 méter magasból

Talán ezt a napot vártuk a legjobban, már itthon nagy izgalommal nézegettük a honlapot, ami még kíváncsibbá tett minket. Sajnos csak egy fél napot töltöttünk Stockholm vidámparkjában, de így is mindenki legszebb emlékei közé tartozik. Sikerült kifognunk egy olyan napot, amikor hosszított nyitva tartás volt, így a kötelező programok után maradt még bőven időnk rá. Sajnos nem mindenkinek volt kedve jönni a csoportból, ezért csak 7en voltunk: Ildi, Tomi, Adél, Klau, Petra, és mi ketten ( Ági, Klaudia). Elég sokan voltak, úgyhogy pár 10 percet mindig kellett várnunk. De szerencsére sorban állás közben sem unatkoztunk, ugyanis a nagyszínpadon élő, zenés tévéműsor-felvétel volt. Híres bandák is felléptek, mint pl. a Hammerfall. Először az Extreme-re ültünk fel. Rögtön a kedvencünk lett, sokszor ültünk rajta. Majdnem mindent kipróbáltunk, a legélvezetesebbek közé tartozik a hatalmas Frit Fall, vagyis a szabadesés. Itt 100 méterről zuhantunk a mélybe, sajnos a kilátást Stockholmra nem volt időnk élvezni. Számtalanszor felültünk a BreakDance-re, jókat buliztunk rajta. De hátborzongató emlékünk is maradt a Gröna Lundból, méghozzá a Spökhuset (Szellemház). Soha életünkben nem féltünk még ennyire. A korom sötétben bóklásztunk, sikongatva menekültünk a beöltözött emberek elől. Megkönnyebbülés volt kijönni, a frissítő vízzuhany után sem tértünk magunkhoz sokáig. Egészen zárásig maradtunk, minden percet kihasználtunk. Sosem fogjuk elfelejteni ezt a napot, mindenkinek ajánljuk aki egy izgalmakkal teli napra vágyik Stockholm szívében.

Visszagondolva azt hiszem, bizton állíthatom, hogy a Stockholmban eltöltött nyári gyakorlat megváltoztatta az életem. Nem azt állítom, hogy más ember lettem, de ahogy az élet különböző dolgaihoz azóta hozzáállok, biztosan megváltozott.

Amikor kiderült, hogy én is bekerültem a szerencsés kiválasztottak közé, akik Svédország gyönyörű fővárosában tölthetik a nyári szakmai gyakorlatot.Vegyes érzelmekkel gondoltam a közelgő utazásra. Egyrészről izgatottan vártam a napot, hogy elinduljunk és életemben először bizonyítsak afelől, hogy „egyedül" is megállom a helyem egy eddig ismeretlen és új országban és munkahelyen, szülői felügyelet nélkül. Másrészt viszont ijesztő volt belegondolni, mi is vár majd rám. Vajon 17-18 évesen nem túl nagy vállalkozás-e először egy hónapig távol lenni az otthoni ismerős környezettől egy szinte teljesen ismeretlen helyen? Vajon sikerül-e eleget tenni az elvárásoknak, melyeket elém állítottak? Képes leszek e bizonyítani, vagy esetleg csalódást okozok majd? Ahogy közeledett az indulás napja, hasonló kérdések százai merültek fel bennem és a feszültség egyre csak nőtt. Most már mosolyogva gondolok vissza a kezdeti félelmeimre, mivel kiderült, hogy ha az ember igazán akar valamit és legjobb tudása szerint próbál teljesíteni, akkor általában minden gördülékenyebben megy és a problémák kellő összeszedettség és bizonyítani akarás mellett könnyebben legyőzhetőek.

Meglepődve vettem észre, hogy fölöslegesen aggódtam. Azt hittem nehéz lesz beleszokni egy olyan életbe, ahol távol vagyok családtól, barátoktól és a már jól ismert szülővárosomtól, ahol egész eddigi életemet töltöttem, de egyáltalán nem így lett. Persze, voltak olyan napok amikor rám tört a honvágy, főleg a vége felé, de az idő nagy részében teljesen lekötött a sok új dolog, amit tapasztaltam és a tudat, hogy végre megmutathatom mindenkinek mire is vagyok képes ha komolyan egyedül kell helytállnom. Sokat számított a két kísérő tanárnő felém és 11 osztály- és évfolyamtársam felé mutatott odaadása, ahogy mindig mindenben segíteni próbáltak, ha elakadtunk vagy problémáink adódtak és természetesen a belénk fektetett bizalmat is próbáltuk nem alaptalanná tenni.

Tapasztalataim szerint a korunkbeliek nagy részének nem igazán volt még ilyen komoly munkája, főleg nem egy ennyire távoli helyen. Először kellett professzionálisan, felnőttként viselkedni, ugyanis egy hotelben dolgozni, sok-sok ember között már nem igazán diákmunka. Nem csinálhatjuk meg azt, hogy nem megyünk be dolgozni, mert éppen nincs kedvünk vagy jobb dolgunk is akadna a nap első felében, mint 7 órán keresztül utasításokat végrehajtani, mert számítanak ránk. Hatalmas felelősség olyan téren dolgozni, ahol nap mint nap emberekkel találkozunk és semmiképpen sem mutathatunk fáradtságot, érdektelenséget, unalmat, idegességet, mert az aranyszabály, hogy a vendég áll az első helyen, akinek szinte minden óhaját teljesíteni kell. Ha nem így teszünk, a szálloda fokozatosan elveszíti vendégeit, veszít népszerűségéből és az senkinek sem jó. A szálloda csődbe megy, az alkalmazott pedig munka nélkül marad. Helyt kell állni, nincs mese.

A svédek munkamorálja egészen meglepő volt számomra. Míg a magyarok nagy része sietősen, sokszor idegesen próbál minél előbb túlesni egy-egy munkanapon, addig a svédek igazán lazán veszik a dolgokat és mindig mosolyognak. Haladnak, ahogy haladnak és végeznek, amikor végeznek. Nem sietik el a dolgokat, mindenki a saját tempójában dolgozik és közben mégis minden működik, mindent elvégeznek időben anélkül, hogy halálra dolgoznák magukat. Igazán példát vehetnénk róluk, sok stressztől kímélhetnénk meg magunkat.

Összefoglalva azt hiszem sikerült bizonyítani, remélem nem csak magamnak, de a tanároknak, diáktársaimnak és családomnak egyaránt. Jólesik a tudat, hogy életem első nagyobb megmérettetését sikerrel zártam és segít abban, hogy magabiztosabban nézzek a jövőbeli feladataim elé. Ezúton is szeretném megköszönni, hogy részem lehetett ebben az életre szóló élményben, mely biztosan a legnagyobb hatással volt utamra a felnőtté-válás felé.

Scandic Infra City

Szállodai gyakorlatunkat a Scandic hotellánc Infra City nevű szállodájában töltöttük. Az utóbbi évek alatt 5 csillagosra tornászta fel magát, meg is érdemli ezt a minősítést. A körbevezetés alatt meg is mutatták nekünk az Infra minden büszkeségét, hogy miről híres, mik a különlegességek és hogy milyenek az átlagos napok.

A szállodának 320 szobája van, amiből 274 nemdohányzó. Nagyjából mindegyik szoba ugyanúgy néz ki, ebből nagyon nagy kivétel a Penthouse, amit szintén volt szerencsénk látni. Óriási, 3 emeletes lakosztály, megszámlálhatatlanul sok szobával, konyhával, fürdővel, szaunával, sőt, még egy buliszint is áll a kedves vendég rendelkezésére. Mozgássérült szoba is elérhető, amiben nagyon nagy a hely mindenhol, és a fürdőszoba is speciálisan kialakított. Uszoda, wellness és fitness programok, relaxációs termek, konditerem. Ezek is mind megtalálhatóak. De aminek az Infra leginkább köszönheti a jó hírét, az a Business és a Meeting részleg.

 

25 konferenciaterme van, mindegyik nagyon jól felszerelt, vezeték nélküli Internet-kapcsolattal és mindennel, amire szükségük lehet az üzletembereknek. Mindegyik teremnek külön neve van (pl.: Mike, Papa, Anovo), és egy nagy táblán a recepcióval szemben ki van írva, hogy aznap milyen konferenciák vannak. Az InfraCity egy Ballroom-al is rendelkezik, ami gyönyörű, rendezvényekre használják, de volt olyan is, hogy lóversenyt rendeztek benne.

A mi feladatunk a szállodában főként a reggeliztetés volt, de mivel ez nem tartott egészen 3-ig, reggeli után legtöbbször a konyhában segítettünk. Az Infrának egy bárja, és két étterme van. Legtöbbször a Flavours restaurant-ban dolgoztunk. Már az elején nagyon elnyerte a tetszésünket, hiszen olyan volt, mintha egy trópusi erdő közepén lennénk. Ez az InfraCity egy nagy különlegessége. Belül egy kis tó található, tele aranyhalakkal és egy szoborral a közepén, körülötte pedig pálmafák, és egyéb egzotikus növények vannak. Az egész étterem csöndes, nyugodt, csak a víz csobogását és néha a halak csapkodását lehet hallani. A vendégeknek is nagyon tetszett, sokan csak ültek és nézték a vizet órákig, a gyerekek is le voltak nyűgözve a látványtól. Ez egy kicsit megtöri a szállodai üzleti jellegét, és egy új arcot kölcsönöz neki. Ilyen különös a szálloda kívülről is, a főépület egész üvegből van, magas, és mindig látszanak rajta a felhők.

 

A másik étterem az Ocean Room. Ez sokkal nagyobb, több asztal van benne, amikor mi ott voltunk elég egyszerű volt, de a munkatársaink mesélték, hogy sokkal szebb is szokott lenni, ha valami különleges rendezvény van. Tehát többnyire ebben a két étteremben voltunk, de reggeliztetés után beálltunk a konyhába. A Scandic lánc egyik jellegzetessége, hogy a recepciónál van egy úgynevezett Shop. Itt árulnak italokat, szendvicseket, újságokat, de kapható fogkefe, papucs, vagy akár fésű is. A szendvicseket, wrapeket, salátákat a szálloda készíti el, ebben segítettünk mi is. A konyhában és a szálloda minden részén nagy gondot fordítanak a tisztaságra és a higiéniára. Mindent, még a legkisebb dolgot is gumikesztyűben csináltuk, fejünkre sapkát kellett raknunk. Minden nap végén lemostuk az egész konyhát, lefertőtlenítettünk. A szelektív hulladékgyűjtés is fontos szerepet játszik a Scandic-esek életében. Már a tányérok leszedésénél is külön dobáltuk a papírt, az üveget, a műanyagot és a fémet. A hulladéktárolók hasonlítottak egy hűtőházhoz, mindent hűtöttünk, még a kukás zacskókat is.

 

A Scandic hotelekre szintén nagyon jellemző a gyerekcentrikusság, még a mi, „business"-es hotelünkre is. A lánc jelképe Sigge, egy kis süni, aki néha még a gyerekeket is szórakoztatta. Mi sajnos nem voltunk Siggék, de a csoportból voltak egy páran. A gyerekeknek különleges, színes, Sigge-s étlap van, tápláló ételek, Sigge-s tányér, evőeszközök. Minden hotelben van játszószoba is, ahol rengeteg játékkal játszhatnak a gyerekek. Néha még meglepetés játékot is osztogattunk a gyerekeknek, nagyon örültek neki.

Itt is látszik, hogy milyen kedvesek a svédek, velünk is nagyon kedvesek voltak a szállodából. Segítőkészek, sokat tanultunk tőlük és nagyon jól éreztük magunkat a gyakorlatunk során. Egy valamit azonban furcsának találunk, de nem csak mi, a többi svéd szállodában is így van. Nincs személyzeti bejáró, ami nekünk, magyaroknak kicsit furcsának tűnhet. Még rákérdezés után sem tudtak mutatni nekünk egyet, mondták, hogy nyugodtan járkáljunk a vendégek között. Sokat fejlődtünk ez alatt a 3 hét alatt, a probléma-megoldó képességünk főleg. Gyakoroltuk az angol nyelvet, néha még a spanyolt is, a pincérkedést, betekintést nyertünk egy 5 csillagos szálloda éttermi részlegének a működésébe. Nagyon jól éreztük magunkat, remélem jövő nyáron is el tudunk majd menni a Scandic InfraCity-be.

Interjú a GM-rel

Készítette: Fodor Tamás és Szűcs István

A Housekeeping-en unatkozva jött egy isteni szikra, hogy miért ne tapasztalhatnánk meg a szálloda vezetők életét is. Azonnal le is mentünk utána járni, hogy miként kóstolhatunk bele ebbe a szerepbe. Egyeztettünk egy időpontot az igazgatóval, aki készségesen állt rendelkezésünkre egy interjú keretében:

(Szabad fordításban)

GM: Na srácok, mit szeretnétek tudni, miben segíthetek?

Mi: Először is, hogy miben áll egy General Manager munkája pontosan?

GM: Hát ez egy igen jó kérdés. Nem is igazán tudom megválaszolni. De lényegében én vagyok a rendszer közepe, és én tartom a kapcsolatot a különböző részlegek között. (Housekeeping, Front Office, Back Office, Food & Beverage, stb.) Ezeken felül még én vagyok a felelős a pénzügyi- és gazdasági folyamatok lebonyolításáért is. A látszattal ellentétben ez egy nagyon nehéz munka, mert igen nehéz megoldani a részlegeken belüli információk áramlását. De számomra ez szórakoztató.

Mi: Mióta dolgozik itt, a Scandic Täby szállodába?

GM: Itt 7 éve vagyok, de sokat dolgoztam előtte egy másik Scandic szállodában is, bent a belvárosban.

Mi: Mik az előnyei egy ilyen „kis" szállodának?

GM: Mindenképpen meg kell említeni, hogy nagyon nagy segítség, hogy egy embert részlegeken belül több helyre is be tudok rakni, ha arról van szó. Például ebben a szállodában a recepciósok nem csak a check-in-nel és check-out-tal foglalkoznak, hanem a szobák állapotának rendszerezését is ők végzik. És ez egy hatalmas előny, hogy az alkalmazottaim több munkafolyamatba is belekóstolhatnak, ezért sokkal több munkatapasztalatot tudnak szerezni, ezáltal versenyképesebbek a piacon. A másik, számomra igen lényeges dolog, hogy családias hangulat uralkodik a szállodában. Mindenki ismer mindenkit, és ez által nem alakul egy „versenyistállóvá" az egész.

Mi: Mik a hátrányai egy ilyen szállodának?

GM: Mivel nem nagy lélekszámú a személyzet, ezért elég nagy problémát tud okozni egy esetleges lebetegedés. Egyébként, most más hátrány nem is nagyon jut az eszembe.

Mi: Lényegében ennyit szerettünk volna megtudni. Köszönjük szépen a lehetőséget és a ránk szentelt időt!

GM: Nagyon örülök neki, hogy ilyen érdeklődőek vagytok, hiszen kérdezés nélkül nem tanul az ember! Ha bármiben a segítségetekre lehetek a továbbiakban, csak nyugodtan szóljatok!

Munka a Scandic Täby-ben

Készítette: Fodor Tamás és Szűcs István

 

Miközben a buszon zötykölődtünk a szálloda felé, csendben ültünk és azon gondolkodtunk, milyen is lesz életünk első külföldi munkanapja. A pár nappal korábbi látogatás nagy segítséget jelentett számunkra, hogy felmérjük nagyjából mire is számíthatunk. De ami ott fogadott minket, arra a legszebb álmunkban sem mertünk volna gondolni!

Első nap végignéztünk egy bevezető programot a Scandic szálloda láncról, melyben fontos információk voltak a szálloda kialakulásáról, történetéről és mai állapotáról. A végén egy rövid tesztet kellett kitöltenünk, mely 90%-os lett. Camilla Backtsröm, aki a Hotel Manager és egyben a mentorunk is volt, mondta, hogy ezt körülbelül 4 óra alatt meg lehet csinálni. Mi ehhez képest már másfél óra múlva végeztünk is vele. Csodálkozott is nagyon, hogy milyen gyorsan és sikeresen hajtottuk végre a feladatot.

Ezt követően be is fogtak minket a munkába. És ezzel megkezdődött a munka a Scandic Täby-ben. Először az étteremben kezdtünk. Itt általában, mivel nem mondható nagynak ez a szálloda, 2 felszolgáló és 2 chéf dolgozott. Hatalmas segítség volt számukra, hogy ott voltunk, mert már az első naptól fogva minden típusú feladatot el tudtunk végezni. Ezt szóvá is tették és ezt mi egy elismerésnek vettük. Általában reggelire készítettünk elő, mosogattunk, salátákat és szendvicseket készítettünk, szeleteltünk zöldségeket, gyümölcsöket, és feltöltöttük a recepcióval szemben található kis boltot.

Pár nap múlva ki is alakult bennünk egy vélemény az itt dolgozók mentalitásáról, munkamoráljáról. Ez a vélemény nagyon pozitív és teljesen eltér a magyar viszonylattól. Otthon, a két napos előgyakorlatunkat végezve teljesen más képet kaptunk, hogy milyen egy szálloda éttermi részlegén dolgozni. Teljesen másképp állnak a dolgokhoz, sokkal inkább érzékeltetik a titulust, pedig nem mindig van hatalmas különbség ember és ember között. Itt, ebben a Stockholm külvárosában elhelyezkedő kis szállodában még a General Manager is képes közvetlen lenni bárkivel, rangtól függetlenül. És ez szerintünk így van rendjén. Itt az emberek sokkal nyugodtabbak, mint otthon és mégis minden munkát időre el tudnak végezni ugyanolyan minőségben, ha nem jobban!

Az előre megtervezett munkabeosztás szerint pár nap múlva átkerültünk a Housekeepingre. Itt szobákat kellett takarítanunk, ágyakat rendbe rakni, piszkos ágyneműket kicserélni és porszívózni. Meg kell hagyni, hogy ez a tevékenység sokkal megerőltetőbb volt, mint az étteremben elvégzettek. Ez a munka jobban is elővett minket a szokásosnál, de idővel beleszoktunk. Voltak olyan kivételes napok, amikor nem ilyen monoton telt, hanem például papírmunkákat végeztünk. Minden egyes szobába ki kellett rakni prospektust, vagy matricát kellett ragasztgatni.

Sokkal több időt töltöttünk az étteremben, de voltak olyan szerencsés napjaink is, amikor előre egyeztetett napon a recepció világába is beletekinthettünk. Itt elmondták, hogy milyen feladataik vannak a recepciósoknak, és mikre kell odafigyelniük. Sokkal izgalmasabb az ő életük ebben a szállodában, mint például egy nagyobb szállodában. Ők a szálloda arcai, mert ők válaszolnak a telefonhívásokra, ők fogadják legelőször a beérkező vendégeket, és ők alakítják ki a vendégekben az első benyomást. Ő hozzájuk fut be minden információ a szobák állapotáról és ők is tudnak küldeni személyes üzenetet a szobalányoknak egy speciális program segítségével, ha a vendégnek speciális igénye van.

Ez alatt az egy hónap alatt, amíg itt dolgoztunk, egyáltalán nem vettük észre, hogy az emberek szomorkodnának, fancsali képpel állnak a munkához, és szívesen elvégzik a rájuk szabott munkát. Erre egy tökéletes példa Caroline, a konyhafőnök, aki mint kiderült 11 éve van ebben a szállodában, és nagyon jól érzi magát, örül, hogy itt dolgozhat. A középiskola elvégzése óta ez az első munkahelye, de nagyon meg van vele elégedve.

A munkaidőnk általában reggel 7 órától délután fél 2-ig volt. Mikor beértünk azonnal reggelizhettünk, és az ebédre olyan 11 fele kerítettünk sort. Az étkezések nagyon kielégítőek voltak, merjük állítani, hogy a svédek nagyon jók a főzésben is!

Egyik fő erénye a szállodának a gyerekcentrikusság. Külön ki van alakítva egy kis játszó ház a gyerekeknek, külön részlegük van az étteremben, és ha unatkoznának, van egy Sigge nevezetű süni kabalája a szálloda láncnak, aki játszik a gyerekekkel és szórakoztatja őket. Ez egyben az egyik jelképe is a Scandic szállodáknak.

 

A másik fő erénye a szálloda láncnak, hogy minden tekintetben környezetvédő. Takarítani környezetvédő szerekkel takarítanak, szelektíven gyűjtik a hulladékot és oda figyelnek, hogy minél kevesebb környezetszennyező anyagot termeljenek. Ezekre rengeteg példánk van, pl.: a papír kartondobozokat külön egy gépezetben gyűjtik, ami összepréseli azokat; a tejes és joghurtos dobozokat mielőtt kidobnánk, ki kell mosni; az ételhulladékot is az annak megfelelő helyen gyűjtik.

A két legjobban eső dolog körülbelül egy hét után történt velünk. Az egyik az volt, hogy megbíztak bennünket egy olyan felelősségteljes munkával, mint a leltározás. Nekünk kellett ellenőriznünk a teljes italkészletet és utána egyeztetni a számítógépben levő adatokkal.

A másik pedig a Housekeepingen történt, amikor is ránk bízták a mindent nyitó kártyákat. Nem volt bennük kétely, hogy bármi hátsó szándék is vezérelhetne bennünket.

Röviden ez a benyomás és vélemény alakult ki bennünk az egész rendszerről az egy hónapos stockholmi szállodai gyakorlat alatt, ami, meg kell hagyni, sokkal pozitívabb, mint az otthon kialakult.

Befejezésként, ha valaki szállodai munkát keres és érez magában annyi bátorságot, hogy ezt külföldön tegye, mertjük ajánlani neki Stockholmot. Ennél jobbat keresve sem találhat az ember!

Scandic Star Sollentuna

Készítette: Pampuk Ildikó és Vadnai Ágnes

A 2008-as kötelező szállodai gyakorlatunkat tíz másik szerencsés tanulóval együtt Stockholmban tölthettük. Kíváncsian vártuk, hogy itt milyen kihívásokkal kerülünk szembe, annak ellenére, hogy már dolgoztunk hasonló munkakörben. Egy hónap alatt nagyon sok eltérést fedeztünk fel a szállodák között.

A legszembetűnőbb talán az emberek hozzáállása volt, és szerintünk az összes többi eltérés ebből ered. Valahogy mindenki sokkal nyugodtabb volt, nem hajszolták túl magukat vagy egymást, de természetes volt, hogy mindenki a legjobb képessége szerint igyekszik teljesíteni. Máshogy álltak a dolgozókhoz is, mi például a gyakorlat végéig próbáltuk megállapítani, hogy az egyes részlegekben (housekeeping, restaurant) ki dolgozik magasabb beosztásban, mert a szokásos főnök-beosztott viszonyt nem tudtuk felfedezni. Csak annyit láttunk, hogy mindenki kedves és közvetlen a másikkal, nem volt parancsolgatás, az emberek tudták, és maguktól is tették a dolgukat. Ezt az egyik munkatársunk, egy mongol lány is megjegyezte, mikor arról mesélt, hogy mennyivel jobbnak találja ezt a rendszert, mint az otthonit, mert így nyugodtan oda mer menni a főnökeihez, ha valami problémája van, és tudja, hogy nem nyilvánosan szidják meg, ha valamit rosszul csinált, hanem behívják az irodába, és halkan elmondják neki, hogy mi az, amit máshogy szeretnének.

Szintén a hozzáállásból adódik, és mi nagyon furcsának találtuk azt, hogy nem volt személyzeti bejáró. Pedig kerestük, hisz itthon azt tanultunk, hogy munkaidőben mindig ott megyünk be, és ott hagyjuk el a szállodát. Mikor megkérdeztük, hogy hol van, nagyon meglepődtek, hogy miért kéne lennie. Nem értették, miért furcsa nekünk az, ha bemegyünk a főbejáraton, átvágunk az éttermen, és a „pincérajtón" és a konyhán át jutunk el az öltözőkig, vagy mivel senkinek se jutott eszébe kártyát adni nekünk a teherlifthez, a vendégek liftjével közlekedtünk. Először kicsit feszélyezve éreztük magunkat e miatt, azt hittük, hogy a vendégek rossz néven veszik mindezt, de miután elmúlt a kezdeti megrökönyödésünk beláttuk, hogy milyen jól működik ez a rendszer. A dolgozók nem érezték úgy, hogy kellemetlen lenne a jelenlétük, és ez sokat javított a vendégekhez való hozzáállásukon is. A vendégek se vették rossz néven, hogy a dolgozókkal „közösködniük" kell, és mivel a szálloda sem szorított háttérbe minket, ők is sokkal emberibben és pozitívabban viszonyultak hozzánk.

Számos apró dolog volt még, amin meglepődtünk. Mi azt tanultuk, hogy egy szobalány minél nagyobb csendben igyekezzen dolgozni, a Starban viszont a legtöbben bekapcsolták a rádiót a szobákban, hogy minél pörgősebben teljen a munkaidő. Keddenként dolgozói aerobic volt kettőtől a wellnessteremben, nagyon élveztük, mindig részt vettünk rajta. A dolgozói menzán svédasztalos kínálat volt, és egész nap kinn hagyták a gyümölcsöket és rágcsálnivalókat, valamint a számtalan üdítőt, teát és kávét, így ha valaki egy kicsit elfáradt vagy megéhezett csak leült harapni valamit. Ide tartozik egy furcsa szokás is, a pénteki „fika". Ez egyfajta zsúr a dolgozóknak, két órára hozattak legalább két tortát és sütiket, és mindenki annyit ehetett, amennyi jólesett.

Egy oktatóprogramot is végigcsináltunk, mint minden egyes dolgozó. Ekkor beültünk a konyhán az irodába, a számítógép elé, és meghallgattuk az oktatófilmet, majd válaszoltunk a kérdésekre. Így most már ismerjük a Scandic lánc történetét, tudjuk mi az a nordic common sense és omtanke, vagyis a szálloda alap gondota, vagy hogy mit kell tennünk baleset illetve bűncselekmény esetén, és mit tesz a szálloda és tehetünk mi a környezetvédelemért. Végigcsinálni ezt a programot eltarthat akár 6 vagy több óráig is, hiszen csak akkor enged tovább a program, ha jól sikerülnek a tesztek, és a szállodavezetés fontosnak tartja, hogy minden dolgozó átessen rajta, és megtanulja az alapokat.

Mi nagyon jól éreztük magunkat a szállodánkban, és Svédországban, nagyon sokat tanulhattunk mind szakmailag, mind a svédek hozzáállásáról, mind angolból, hiszen azt szinte mindenki jól beszélte. Reméljük lesz még lehetőségünk kint dolgozni!

Svéd szokások

Kezdjük a svédek rossz szokásaival, s bár nem volt sok, de azért néhányat találtunk.

Ami számunkra nagyon furcsa volt, hogy ennek a meglehetősen hideg éghajlatú országnak a lakosai, nem használnak zsebkendőt, hanem ennél sokkal természetesebb módon oldják meg, ha náthásak - szívják az orrukat. Eleinte szörnyülködtünk, aztán mi éreztük magunkat kellemetlenül, amikor a metrón ki akartuk fújni az orrunkat, mert mindenki hüledezve nézett, hogy mit is csinálunk mi azzal a zsepivel. Ugyancsak cseppet sem esztétikus a főleg a lányok körében elterjedt köpködés, tényleg, bárhol és bármikor sercintenek egyet.

Ezek voltak a legfeltűnőbb és egyben a legmeghökkentőbb szokásaik.

Érdekes volt megfigyelni a mindennapi életmódjukat. Nem esznek sokat, de arra elég időt szánnak. A kedvenc reggelijük leginkább a müzli, joghurttal vagy kefirrel, tízóraira pedig a sonkás szendvics narancslekvárral. Ki ne hallott volna már a terülj-terülj-asztalkámmal felérő svédasztalról?! Igaz, ennek csupán annyi köze van a svédekhez, hogy ők tényleg így tálalnak mindent, innen vettük át ezt a nevet. Bár a családok nagyon összetartók, de a közvetlenséggel még egymás között sem lépnek át egy bizonyos határt, az idegenekről már nem is beszélve, így náluk az üdvözlés és a köszönés is csak egy ölelésből áll, a puszi szóba sem jöhet. Nyaranta nem alszanak sokat, kihasználják a világosságot, ami napi 20 órát jelent. Ilyenkor járják a várost, partikat szerveznek vagy egyszerűen kiülnek a parkba piknikezni. Egyik kedvenc sportjuk a vitorlázás, van is hozzá elég vízfelületük, ráadásul, mivel vízi járművet Svédországban adómentesen lehet venni, így szinte minden családnak van. Nagyon nehéz volt megszokni a pontos tömegközlekedést, mert a járatok tényleg percre pontosan érkeznek, és az útvonalaik rendkívül jól behálózzák a várost, bárhová el lehet jutni. Nagyon modernek a metrókocsik és a buszok is.

Az egy hónap alatt sok érdekességgel találkoztunk és közülük sokat meg is fogadunk!

Svédország és a kajálás

Svédországi „nyaralásunk" alatt rengeteg fajta ételt kipróbálhattunk, természetesen a helyi szokásokkal megfűszerezve. Sok esetben éppen a szokások tették az olykor számunkra hétköznapi ételeket is mássá, különlegessé.

A svédek tényleg rengeteg halételt fogyasztanak. Ez nem volt túl meglepő, mivel Svédország félszigeten fekszik, és rendesen fel is készítettek minket itthon, hogy mire számíthatunk. Ez persze nem azt jelenti, hogy náluk a csirke megy ritkaságszámba, csupán azt, hogy mindig ehettünk ebédre valamit, amiben garnéla, lazac, kagyló, vagy egyéb tengeri állat volt. Ezek itthon sem elérhetetlenek, de én például nem szoktam hozzá, hogy a személyzet is ezt kapja. A szállodában a személyzeti konyhán mindig volt kitéve valami rágcsálnivaló, legalább 3 féle kenyér és zsömle, lekvárok, felvágottak, szószok, müzlik, zöldségek és gyümölcsök, ebédre pedig általában két vagy többféle főtt étel. Ha szerencsénk volt, ami egyáltalán nem volt ritka, akkor kaptunk kalácsot vagy sütit is. Leves viszont soha nem volt.

Az ételek mellett az italokból is nagy volt a választék, kávé, sok fajta tea, rengetek tejféleség: laktózmentes tej, ilyen kefír, olyan kefír, alacsony és magas zsírtartalmú tej, stb, és mivel először kefírrel ittam a kávét, és nem nyerte el a tetszésemet, később mindig beleszagoltam, mert a mjölk szó magában nem jelentett semmi biztosat. Engem nagyon meglepett a soppa névre keresztelt 100%-os csipkebogyó lé is, ami első kortyra kissé fura volt, de később nagyon megszerettük.

Maradva a szállodánál, igencsak furcsa volt a pénteki „fikázás" is. Mielőtt bárki bármi rosszra gondolna, a fika svédül egyfajta zsúr, ahol sütiket és tortákat esznek. A Starban minden pénteken kettőkor volt fika, ilyenkor a személyzeti konyhára kiraktak két csodaszép és isteni tortát, amik természetesen hatalmasak voltak, és mindenki annyit evett, amennyit csak akart. Nekem a marcipános és az epres-fehércsokis torta ízlett a legjobban, de az összes nagyon finom volt.

Hasonlóan királyi étkezésben volt részünk az óceánjárón is. A svédasztal fő motívuma itt is a tengeri kütyü volt, de azért elvétve (a gyerekosztályon) akadt sült krumpli és lasagne is. Tortában és sütiben itt se volt hiány, sőt... Azt hiszem kis csapatunk minden tagja legalább 5 kg-val nehezebben hagyta el az éttermet, mint ahogy érkezett, de hiába, csak belénk fért a minimum öt tányérnyi étel után még az a jégkrém is.

Azért ne gondolja senki, hogy mást se csináltunk, csak jókat ettünk. Otthon például magunknak kellett főzni, leszámítva, mikor a svéd diákok hoztak nekünk szendvicseket, vagy amikor Johantól kaptunk wrapet. Szerintem én még életemben nem ettem annyi tésztát és melegszendvicset, mint akkor, különböző (paradicsomos, sajtos vagy mustáros) szósszal variálva. Természetesen az egyszerűség kedvéért a tésztaszószt raktuk többnyire a melegszendvicsre is, csak hogy fokozzuk a változatosságot. És a tésztafajták változatosságával is éltünk, volt csavart, sima, hosszú, színes... Egyszer azért tojást is sütöttünk, fel is gyújtottuk kis híján a Huvudsta Campust.

Ha éppen nem volt kedvünk főzni, vagy csak megéheztünk városnézés közben, akkor betértünk egy helyi McDonaldsba. Ez viszonylag gyakran előfordult, úgyhogy jelentős tapasztalatra tettünk szert. Először is: a stockholmi mekikben senki ne keresse az étlapot, ugyanis nincs. Azt, hogy mi kapható leszűrhető arról az egy-két képről, amit néhány lehetséges menükombinációról kiraktak, a többit, mint mondjuk a sajtburger, neked kell kitalálni. Az italokkal is ugyanez a helyzet, ha jó a szemed, ellátsz a gépig, ha nem, akkor kérsz valamit, és vagy van, vagy nincs. Ha sikeresen kiválasztottad mit szeretnél enni (ha szerencsés vagy azt is megtudod, hogy mennyiért, ha nem, az majd a végén úgyis kiderül), akkor jön az udvarias mosoly, és közlik, hogy 3 percet várni kéne. Mi mindig vártunk, függetlenül attól hogy hol, mit és mennyit rendeltünk, és a 3 perc mindig minimum 10 perc, de megeshet hogy negyed óra. Az, hogy ilyenkor esetleg adjanak egy fagyit az fel se merül bennük, még csak ki se hozzák, a pultnál kell megvárnod, míg nagy kegyesen elkészítik, amit szeretnél. Elnézést sem kérnek, minek is, elég hamar rájöttünk, hogy ez itt így szokás, hiszen felesleges sietni. Úgyhogy egy idő után beletörődtünk a helyzetbe, rendelés után automatikusan várópózba helyezkedtünk, és arra gondoltunk, végül is otthon is időbe telne, míg kész lenne a vacsora.

A másik dolog a halakon kívül, amiről itthon nagyon sokat hallottunk, azok a bogyók voltak. Úgyhogy kissé csalódottak voltunk, mikor az utolsó héten rájöttünk, hogy nem kóstoltuk meg a rengeteg „berry-t", amit a svédek állítólag nagy szeretettel fogyasztanak. Természetesen mi más lett volna a táborunk közelében, az ösvény mellett, mint málnabokrok, de azt itthon is ehetünk. A nagy bajunkból ohan segített ki, aki meg hívott minket az indulásunk előtt napra magához azzal az ígérettel, hogy megkeressük a bogyókat. Ki is vitt minket az erőbe a sátrához, ahol főzött nekünk (a gulyás helyett valami isteni zöldséges-húsos rizst), majd nekivágtunk a rengetegnek. És tényleg, gyakorlott szeme azonnal rálelt a bogyóra, mi meg rávetettük magunkat, és ettük, a legnagyobb felhőszakadásban.

Igazából szerintem a svéd étkezési szokások trükkösek, mert nem szembetűnő, hogy mennyire különböznek az itthoniaktól. Csak akkor lepleződött le a turpisság, mikor nagy néha eszünkbe jutott, hogy mennyire hiányzik valami jó, igazi magyar étel, mert ugyebár a mi gulyásunk vagy hurkánk pótolhatatlan, vagy mikor itthon lenyűgözött a gyorsaság, amivel kiszolgáltak a gyorséttermekben. Viszont nagyon élveztem a svéd konyhát, hiányzik a sok finomság, a halak, a fikázások, a csipkebogyólé, és Johan wrapje, de legfőképpen az a rengeteg kedves ember, akik ilyen emlékezetessé tették még az egyszerű étkezéseket is.

Élet a Campus-Üvegtigrisben

Készítette: Fodor Tamás és Szűcs István

 

Első ránézésre elég riasztónak tűnt számunkra, hogy egy hónapot egy 18 m²-es fa vityillóban kell leélnünk. Azonban pár nap után kiderült, hogy ez viccesebb lesz, mint gondoltuk. Nagy nehézségek árán ugyan, de otthonossá tudtuk varázsolni. Virágokat raktunk az ablakba, hatalmasat takarítottunk, posztert (ami térkép) raktunk a falra. Az ágyak meglepő módon kényelmeseknek, a konyha, pedig alapvető életfeltételeinknek biztosítására megfelelőnek bizonyultak. A ház felszereltségével meg voltunk elégedve. Volt egy nagyon hűtő hűtő, grillsütő, rezsó és a hozzájuk tartozó felszerelés.

De hogy lettünk mégis mi a „gettó" Üvegtigrise?! A válasz a következő:

Egyszer volt, hol nem volt. Volt egyszer egy Grabant Anita tanárnő, akinek meghalt... a laptopja. Onnantól kezdve meg voltak lőve Melegh Irén tanárnővel, és nem tudták használni se az Internetet, se a gép egyéb funkcióit. Félt Grabant Anita tanárnő, hogy odavész az összes fontos információ, ami a kis hordozható computerében található. Ekkor átkopogtattak, hogy nem tudnák-e használni Tomi laptopját, mert az övék tönkrement. Mi persze készségesen álltunk rendelkezésükre és egyik nap, amikor itt volt mindkét tanárnő, akkor körbevezettük a rezidenciánkon őket, és kínálgattuk őket mindenféle kajával-piával. A szamóca szörp nagyon kelendőnek bizonyult. És ekkor jött el az a pillanat is, amikor megkötöttük az üzletet Melegh Irén tanárnővel... két tekercs WC papírról! Kezet fogtunk és másnap le is bonyolítottuk a cserét. Ezek események lezajlásából következett az, hogy a 24-es szoba legyen a Campus-Üvegtigris és egyben NetCafé is!

Már annyi vendégünk volt, hogy nem tudtunk mit kezdeni velük. Elhatároztuk, hogy nem mehet ez így tovább, és kiadtunk egy egyoldalas szabálykönyvet, amit kierősítettünk az ajtó mellé egy irattartó bugyiban, amit Grabant Anita tanárnőtől kaptunk.

A HáziRend a következő:

1. Mielőtt bejössz, kopogj!
2. Ha ajtót nyitunk, a szemünk láttára kötelező a lábtörlés...ha már van, akkor használjuk!
3. Morzsát se a földre, se sehova nem szórunk. Csak a mosogatóba!
4. A NetCafé mindenki számára nyitva áll, de mi döntjük el, hogy ki használhatja. Nyitva: H - V: 0 - 24
5. A Büfé is nyitva mindenki számára. Kiszolgálás az ablakon keresztül. Csak a törzsvendégek jöhetnek be, az első 3 pont betartásával. Mi döntjük el, hogy ki a törzsvendég!
6. Akit személyesen kapunk rajta, hogy megszegi a szabályokat, helyi bírsággal sújtjuk.
7. Olvassátok el figyelmesen a szabályokat és csak azután próbáljatok meg kopogni!
8. Reméljük nem csappan meg a vendégek száma!

 

Üdvözölnek Titeket a Gettó-Üvegtigris tulajai:

Tomi & Isti

 

Képek

Galéria megtekintése »